Az olasz nemzetiségű Alex De Pase napjaink realisztikus portrétetoválóinak krémjéhez tartozik. A filmszínész külsejű férfi elhívatott művészként éli mindennapjait, családján kívül saját művészi fejlődését tartja legfontosabbnak az életében. Grado, a sziget ahol él megjutalmazza a nyugalom érzésével, lábai elé tereli a tengert, lelkét megtölti ragyogó napsütéssel és ezek a hatások visszaköszönnek alkotásairól.
Mit jelent számodra, hogy tetoválóművész lehetsz?
Meglátásom szerint a tetoválószakma művészének lenni elsősorban azt jelenti, hogy képes vagyok legnagyobb szenvedélyem, a tetoválás által kifejezni saját érzéseimet és gondolataimat. Ugyanakkor feladatomnak érzem, hogy egyre elismertebbé tegyem a műfajt, melynek az életemet szenteltem, azzal a nem titkolt céllal, hogy belátható időn belül valódi művészeti ágként tekintsenek szakmánkra az emberek.
Időm nagy részében ma is tanulok, kísérletezgetek, mindig valami újat akarok alkotni.
Tizennégy évesen volt egy véletlen találkozásod egy börtönviselt tetovált férfival, aki megtanított téged a szakma alapjaira. Ez a találkozás Charles Dickens Szép remények című regényének egyik jelenetét juttatja eszembe, amikor a kis Pip egy ködös hajnalon a tengerparton egy szökött fegyencbe botlik, ételt, italt visz neki, és a férfi hálából a későbbiekben névtelenül segíti őt. Mint tudjuk azonban az életben mindennek meg van az ára, legalábbis Charles Dickens regényében így van megírva. Te találkoztál azóta saját „jótevőddel”?
Érdekes, hogy erről kérdezel, mert hosszú idő után éppen a múlt héten ugrott be hozzám a stúdióba, csak úgy, hogy rám köszönjön és megkérdezze, hogy vagyok. Valódi öröm volt viszontlátni a “jóakarómat”, főleg most, mióta tudom, hogy más életet él, mint korábban. Ő tényleg közel áll a szívemhez; sokat köszönhetek neki, tulajdonképpen az egész hivatásomat.
Grado, a város ahol élsz egy szigeten fekszik, amely az olasz-szlovén határtól nem messze a szárazföld szomszédságában emelkedik ki az Adria vizéből. Talán ez a festői környezet, a ragyogó napsütés és az azurkék tenger köszön vissza tetoválásaid élénk színeiről. Te, hogy érzed mennyire van hatással művészetedre szűkebb környezeted?
Grado egy lagúna közepén fekszik. A tenger állandó látványa, a nyugodt környezet és a lassan váltakozó évszakok természetesen hatással vannak rám, és a tudatalattim révén a munkáimon is megjelennek ezek a hatások. Gradot egy helyi író egyik könyvében egyszer páratlan mikrokozmoszként emlegette, és én is egyet értek ezzel a gondolattal. Maximálisan jól érzem magam ebben a környezetben.
Azt hiszem, a nyarakat könnyebben el tudjuk képzelni, milyenek lehetnek arrafelé, de mi történik, amikor lejár a szezon és hazamennek a turisták? Vég nélküli esős szürke napok jelentik nálatok a telet, vagy a hidegebb hónapoknak is megvan a maguk varázsa?
Grado ebből az örök változásból, a természet körforgásából él. Nyáron turisták lepik el a szigetünket, színes forgataggá változtatva a hétköznapokat, de ezt az élettel telített időszakot rövidesen ismét a szürke telek magánya váltja fel. Az itteniek számára azonban a teleknek is megvan a maguk varázsa. A sziget ilyenkor elcsendesül, megújul, visszatalál saját régi gyökereihez, az emberek ismét magukénak érezhetik a várost, és a környezetet. Ilyenkor sokkal személyesebbé, bensőségesebbé válik az életünk.
Térjünk rá a szakmára, éveken át elsősorban portrékat alkottál, melyeket az élénk színhasználat jellemez leginkább. Ez most sem változott, de az utóbbi időben plasztikusabb, kifinomultabb textúrájú képeket is láttam tőled. Mit tartasz fontosnak szakmailag, amikor nekilátsz egy-egy ilyen portrénak?
Minden munkám elkészítésekor tökéletességre törekszem. Folyamatosan új technikák, új fogások, új ösztönzések után kutatok. Sok időt szánok a tervezésre, a kompozíció kialakítására. Alaposan tanulmányozom a fényképet, amiből dolgoznom kell, olyan rejtett részletek után kutatok, amelyek segítségével az adott tetoválásom jobb lehet az előzőknél.
Láttam egyik egész karos alkotásodat, amelyen történetesen nem portrék voltak. Ez valamilyen új irányvonal Alex de Pasetől, vagy csak egyszeri próbálkozás eredménye?
A kompozícióim alapja mindig valamilyen fénykép, mivel a kezdetek óta realista stílusban alkotok. Amikor a dolgok összeállnak érzelmek születnek, melyek közül néhányat a vendég él át és közvetít felém, néha közös szellemi termékünk eredményei, megint más körülmények között előfordul, hogy csak bennem fogannak meg ezek. A szóban forgó érzelmek tükröződnek a munkáimon és ezek eredményezhetnek bizonyos stílusbeli eltéréseket.
A portrék közül milyen felkérések hoznak igazán lázba: talán valamilyen állatportré vagy inkább egy általad kedvelt ismert ember arcának bőrre tervezett lenyomata?
A figyelmemet általában egy konkrét kép ragadja meg, legyen az portré, tájkép, egy állatot vagy városrészt ábrázoló fotó, esetleg festmény, akár valamilyen műtárgy. Konkrétabban fogalmazva mindig egy egyedi és ihletet biztosító kép irányítja magára a tekintetemet, ez szükséges ahhoz, hogy a megszokottól eltérő tetoválásokat tudjak készíteni.
Van olyan híresség akinek a portréját mindenképpen szeretnéd egyszer bőrre vinni?
Nem ismerek egyetlen olyan hírességet sem, akinek a személye annyira érdekelne, hogy feltétlenül fel akarnám varrni az arcvonásait valakire. Egy hétköznapi ember, egy családtag vagy valamilyen celeb portréja művészi szempontból hasonló értékeket képvisel.
Más szakmai vágyálom, amit szeretnél megvalósítani?
Őszintén szólva mindig új célokat tűzök ki magam elé. Ha nem a szakmát nézzük, egy napon szeretnék bort készíteni.
Amikor kapsz egy felkérést, a témát is tudod már, és a vázlat is elkészült, milyen szakmai lépésekből építed fel a tetoválást az adott ember bőrén?
Időm egy részét a vendéggel történő eszmecserére fordítom. Igyekszem tanácsokkal ellátni, részeltesen elmagyarázni neki a tervbe vett projektet, és megvilágítani azokat az okokat, amiért inkább egy bizonyos irányba vinném el a készülő tetoválást. Mindig arra törekszem, hogy a megbízom és én is teljesen elégedettek legyünk a végeredménnyel. Amennyiben úgy érzem, hogy ez nem teljesíthető, nem vállalom el a felkérést.
Kísérletezgető tetoválóművésznek tartod magad?
Természetesen, minden új tetoválásom egy újabb kísérlet arra, hogy valami jobbat alkossak.
Szerinted a realizmuson kívül melyek a legérdekesebb, szakmailag a legnagyobb kihívást jelentő területek a jelenleg ismert tetoválóstílusok közül?
Mindegyik stílusnak megvannak a maga nehézségei. Ahhoz, hogy a csúcsra jussunk egy bizonyos stílusban rengeteg munkára, elszántságra és kísérletezésre van szükség. Mindegyik műfajnak megvannak a maga ikonjai, példaképei. Az igazán nagyok attól vállnak azzá, hogy ráéreznek melyik stílusban képesek leginkább kifejezésre juttatni saját belső művészi értékeit, és attól kezdve abban alkotnak, tökélyre fejlesztik stílusukat és művészetüket. Valahogy úgy, ahogy én a realista stílussal tettem, nem tagadom, hogy ez áll hozzám a legközelebb. Az emberek művészetemnek ezt az oldalát ismerik, így a megrendelőim is ezt kérik tőlem.
Realisztikus stílusban kiket tartasz a legjobbnak a világon?
Erre nehezemre esik válaszolni, bevallom elfogult vagyok saját magammal szemben. A viccet félre téve, nagyon sok olyan művész van a világon ebben a stílusban, akiknek munkái elismerésre méltók.
Sok olyan embert ismersz akiknek a teste teljesen, vagy majdnem teljesen ki van varrva. Van közöttük olyan, akit kimondottan attraktívnak tartasz mert annyira jól sikerültek a tetoválásai?
Valóban nagyon sok tetovált embert ismerek, de úgy gondolom nem a tetoválások száma tesz valakit vonzóvá. Ha történetesen egyetlen minta van valakinek a testén, de az rendkívül jól van elkészítve, az is bőven elég lehet. Nézetem szerint a tetoválások esetében is a minőség a döntő, azt rögtön ki lehet szúrni, éppen úgy, ahogy felfigyelünk egy remekműre egy múzeumban vagy valamilyen kiállításon.
Hogyan írnád le annak a képzeletbeli embernek a tetoválásait, akin véleményed szerint a világ legjobb mintái lennének? Milyen a legmenőbb egész testes férfitetoválás és legdögösebb női tetoválás?
Ahogy említettem, egy tetoválásnak elsősorban mesterinek kell lennie. Elkészítését tanulmányok kell megelőzzék, és a testen történő elhelyezését is művészi szempontok alapján kell megválasztania alkotójának. Tulajdonképpen mindegy, mi a téma, ezek a szempontok lesznek azok, melyek egy nőt vonzóbbá, egy férfit menőbbé tehetnek…
A te életed végérvényesen a tetoválásról szól, a barátaid, ismerőseid java része, ebből a körből kerül ki. Hogy érzed ez egy életen át tartó szerelem lehet ez számodra?
Persze, hogy az. Régóta ez a szenvedélyem, és remélem, örökre ez marad.
Szoktál vendégtetoválóként dolgozni?
Nem, ez nem az én műfajom, egyáltalán nem szoktam más stúdiókban vendégtetoválóként megfordulni.
Szakmai körökben kiket tisztelsz a legjobban?
Sok tetoválót tisztelek. Számomra az a lényeg, hogy az alkotók művészi szinten űzzék hivatásukat. Tulajdonképpen mindenkit tisztelek, aki tanulással, folyamatos fejlődésre való törekvéssel és alázattal igyekszik elkészíteni tetoválásait.
Ismersz magyar tetoválókat, vannak olyanok, akiket kiemelkedően tehetségesnek tartasz?
Ismerek jó néhány magyar tetoválót, elsőként Boris nevét említeném.
Családos ember vagy, ha a gyermekeid is tetováltatni szeretnék egyszer magukat, mi lenne az apai véleményed?
Repesnék az örömtől. Igyekeznék a lehető legjobb tanácsokkal ellátni őket, és a mielőbbi kezdést szorgalmaznám…
Ha két dolgot megváltoztathatnál a világban, melyek lennének azok?
Sok mindent megváltoztatnék, ha hatalmamban állna, de nem szeretnék elvontnak látszani, ezért nem árulom el a titkos terveimet.
Munkáid közül melyik a jelenlegi kedvenced?
Mindig a soron következő.
Mi az, amit legfontosabbnak tartasz és leginkább szeretsz jelenlegi életedben?
Természetesen a két gyermekem a legfontosabb számomra. Azt hiszem, vagy legalábbis remélem, hogy ezzel minden apa így van, tapasztalatom szerint az apaság radikálisan megváltoztatja a férfiak gondolkodását.
Bartha Barna
(Fordította: Ress Imre)