Ki gondolta volna mondjuk csak néhány éve, hogy Budapest központjától légvonalban 37 kilométernyire, Sülysápon hamarosan egy minden esztétikai és szakmai igényt kielégítő tetoválóstúdió jön létre? Az ötlet megvalósult, olvasóink egy része talán már ki is találta, hogy a Hating Love Tattoo-ról beszélünk.
Megkérdeztük Kun Robit, a szalon tulajdonosát, alapítóját és az egyedi dizájnelemek ötletgazdáját, hogyan jutott el addig az elhatározásig, hogy belevág és megvalósítja élete álmát.
Mennyi idős voltál, amikor eldöntötted, hogy tetoválással szeretnél foglalkozni?
Ebből a szempontból igen sokat köszönhetek az édesanyámnak. Már gyerekkoromban az óvodában felfedezték, hogy jobb a rajzkészségem a társaiménál. Egész pici koromtól foglalkoztak rajztudásom fejlesztésével. Rengeteg különórára, festészetre, térábrázolásra és más művészeti oktatásokra jártam. Hat-hét évesen sorra nyertem a különböző rajzversenyeket. Imádtam másolni és akkor úgy tűnt ez megy a legjobban. Tizenkét éves lehettem, amikor a Kossuth-portrémat visszadobták egy versenyről, mondván, csakis felnőtt készíthette. Emlékszem egyik Széchenyi-portrém mennyire lenyűgözte akkori igazgatónkat. Ez a grafikám azóta is az általános iskolám főbejáratával szemben díszíti a falat. Nagyon furcsa visszahallanom, hogy rengetegen megőrizték gyerekkori rajzaimat, gyakran én is csak most látom viszont ezeket az alkotásaimat. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy büszkék rám az ismerőseim. Tizennégy éves koromban egy országos rajzverseny első díját nyertem el. Ugyanez megismétlődött 18 éves koromban is. Később rengeteg versenyt nyertem még a Tápió mentén. Budapestit és Pest megyeit is többször.
Hamarosan a Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskola tanulója lettem, képgrafika szakra jártam. Tanultam perspektivikus ábrázolást, ábrázoló geometriát, árnyékrajzot, elektrografikát, valamint művészettörténetet. Heti szinten rajzoltam négy napon át portrékat, illetve aktokat összesen hat éven keresztül. Már a képzős éveim alatt foglalkoztatott a tetoválás gondolata. Talán akkor gondolkoztam el először komolyabban ezen a lehetőségen, amikor tiniként első szerelmem édesapja felvetette, miért nem kezdek tetoválni? Elmesélte, hogy egyik barátja jól tudja kamatoztatni tetoválóként rajztudását. A párom erre csak legyintett, úgysem lesz belőle tetováló – mondta. Rácáfoltam. Mindig bizonyításra sarkallt, ha úgy éreztem, kételkednek bennem. Általában ez hozza ki belőlem a legjobbat. A sportot is így kezdtem el. Tizennégy évesen éppen a focilabdát rugdostam a házunk előtt. Nyár volt, meleg, félmeztelenre vetkőztem, mint a gyerekek általában. A szomszéd kislány hazafelé jövet az iskolából gúnyosan szóvá tette akkor még egyáltalán nem kisportolt alakomat. Attól kezdve ez is megváltozott, és az elhatározás mai napig tart. Nincs olyan, aminek érdekében ne lehetne valami pozitívat tenni. Legyen szó sportról, művészetről vagy egy jól működő vállalkozásról. Legelőször egy kozmetikai tetoválógépet tartottam a kezemben. Nővérem gépével a sógorom egyik mintáját kellett újraütnöm, ami egy nonfiguratív skorpió volt. Kezdésnek egész jól sikerült. Majd következtek az újabb minták, mondván hogy a sógoromon lehet gyakorolni, később úgyis ki lesznek javítva. Nos… azokon tényleg lenne mit javítani, de ő már nem is a sógorom… Természetesen azért korrigálva lettek a mintái.
Ami engem illet, szeretek különbözni másoktól, valami egyedit alkotni, olyat teremteni, ami nem szokványos. Ahogy a legtöbb tetováló, én is otthon kezdtem a szakmát, házi tetoválóként. Ennél a pontnál édesanyámat ismét előtérbe kell helyeznem, hiszen tőle kaptam az első tetoválószettemet. Ő egy nagyon tiszta lélek, már-már szent ember, aki ismeri, imádja. Amikor kicsi gyerekként a rajzpályára próbált terelni, úgy képzelte, hogy templomokat fogok restaurálni. De az is elég, hogy a házuk úgy néz ki, akár egy templom. Végül kicsit más pályára léptem, de nem bánja, sőt nagyon büszke rám. Az első munka, amit tőlem látott, egy Boris Vallejo-feldolgozás volt, egy teljes hátas sátánista jellegű grafika. Meglepődve hallgattam, ahogy lenyűgözve mondta, milyen gyönyörű. Mivel már a kezdetekben ez volt az erősségem, később is a realizmust próbáltam előtérbe helyezni. Ma is az ilyen felkéréseket vállalom el legszívesebben.
Mikor alapítottál saját stúdiót? Miért tartottad ezt fontosnak, illetve annyi más tetoválóhoz hasonlóan, miért nem költöztél inkább a fővárosba?
Idén nyáron múlt kilenc éve hogy először tetoválógépet fogtam a kezembe. A Hating Love Tattoo három éve alapult. Az alapítás is egy ismerősömtől származó külső löket hatására történt. Házi tetkós éveimet töltve igen jó barátságba kerültem egyik vendégemmel. Együtt jártunk szórakozni, tetoválótalálkozókra is ellátogattunk. Éppen egy találkozóról tartottunk hazafelé, amikor megemlítettem neki, hogy szeretnék egy saját stúdiót. Ő korábban már próbálkozott hasonlóval, amikor a tetoválás begyűrűzött Magyarországra, a többi mára már kultikus szalonnal együtt nyitott stúdiót. Említette, hogy ismét gondolkodik rajta, hogy létrehoz egyet valahol Budapesten. Valahogy úgy, hogy kiteríti a térképet és odabök, ahol egy sincs a környéken. Én pedig vázoltam neki saját elképzeléseimet lakhelyemet, Sülysápot illetően. Mondtam, hogy én nem szeretnék a belvárosba települni, mert ott egymás hegyén-hátán vannak már a stúdiók. Az ilyen központi helyeken az emberek sokkal céltudatosabban közlekednek, és nem tartottam valószínűnek, hogy a belváros közelsége annyit dobna a forgalmon, hogy megérje. Ez a szakma egyébként is olyan, hogy egy jó tetováló bárhol megél belőle. A vendégek eljönnek hozzá a világ bármely pontjáról. Szerencsére nem vagyunk helyhez kötve. Ráadásul én ugye itt is lakom.
Végül az történt, hogy a szóban forgó barátom közzétette az egyik nagy létszámú közösségi portálon, hogy egy stúdiót nyitott a mi kis városunkban, Sülysápon. Mit ad Isten, megint a nők… Az akkori párom úgy érezte, hogy ezt nem nézheti tétlenül, fel kell vennie a kesztyűt, nyitott ő is egy stúdiót ugyanitt. Én pedig hirtelen tele lettem munkával, és hamarosan kénytelen voltam felvenni egy tetoválót. Egyik művészkollégám, aki éppen engem varrt, ajánlotta Kovács Mátét, és hamarosan alkalmaztam. Ő egyébként nagyszerű művész. Ketten annyira megerősödtünk, hogy rövidesen jöttek és csatlakoztak hozzánk az újabbnál újabb tetoválók. Mi felvirágoztattuk a vállalkozást, az említett barátom pedig összetűzésbe került saját alkalmazottjával. Ennek már három éve, azóta mindent sikerült megbeszélnünk és ismét jó barátok vagyunk. Rossz döntést hozott. Pusztán üzleti lehetőséget látott a tetoválásban, nem pedig azt, ami valójában éltet minket művészeket.
Milyen volt a fogadtatása a tetoválóstúdiótoknak egy olyan kis településen, mint Sülysáp?
A helyiek ilyesmiket kérdeztek: – Minek ez ide? – Van erre igény? Miközben nem is sejtették, hogy a falak között megállás nélküli lázas munka zajlik, és egyre szélesebb vendégkörre teszünk szert. Mondanom sem kell, hogy mára megváltozott ez a kezdeti vélemény, amikor a kígyózó autósor végét nézik csodálkozva az üzletünk előtt. A polgármester nemrég személyesen tette tiszteletét, helyi könyvelők, de még a patika alkalmazottjai is azért jönnek át, hogy megcsodálják a helyiséget.
Úgy tűnik szeretsz nagyot álmodni. Már az is nagyszerű ötlet volt, hogy magad köré gyűjtötted a környező településekről a tehetségesebb tetoválókat, akik hozták saját vendégkörüket is, most pedig itt ez a grandiózus terv, amit az új stúdióval valósítottál meg. Elmondanád, hogyan jutottál el idáig! Milyen állomásokon kellett végigmenned mire mindez megvalósult?
Ez igaz, mindig szerettem nagyot álmodni! Javíthatatlan álmodozó vagyok, de meg is élem az álmaimat. Mint mondtam, az első munkatársam Kovács Máté volt, ő nem éppen környékbeli, Balassagyarmatról érkezett hozzánk. Budapesten lakott az előző munkahelyéből kifolyólag. Hamar rájött, hogy nálunk van munka, talán fél év se kellett és ide költözött a fővárosból. Mivel nem környékbeli, nem volt kiépített vendégköre, így saját vendégeim közül engedtem át neki jó néhányat. Nagyon megkedveltem őt, mint barátot. Máté nagyon tehetséges. Egyedi rajzaival lenyűgöz, hogy mi mindenre képes. Én nem tudnék olyanokat rajzolni, mint ő. Egyébként rajztanárnak készült. Később kettőnk tehetségével annyi vendéget halmoztunk fel, hogy kénytelenek voltunk új ember után nézni. Következő társunkat Szarvas Miklósnak hívják. Akkor már tizennyolc évnyi tetoválótapasztalat volt a háta mögött. Ceglédről érkezett hozzánk, ő sem volt tehát éppen környékbeli. Neki is nehézkes volt az indulása a vendégkörét illetően. Időszakos tetoválóként kezdett nálunk, míg végül ideszoktatta a vendégeit. Ő is nagyon gyorsan fejlődött, így egy idő után már nem kellett kizárólag saját korábbi vendégkörére támaszkodnia. Kezdetben többnyire fantasymintákkal próbálkozott, amiben kétségtelenül tehetséges, de ami az igazi erőssége, a mások által elrontott tetoválások takarása. Hihetetlen mit művel az ilyen tetkókkal. Olyan tömény, sötét ábrákat is lefed, aminek én soha nem mernék nekiállni. Akinek takarás kell – és nem azért mondom mert nálunk dolgozik –, javaslom, hogy Szarvas Mikit válassza.
Egy másik tetoválókollégánk jó ideig hiába próbált bekerülni hozzánk. A csapattal sokáig nem láttuk azt, hogy közénk való lenne. Fejlődőképesnek ítéltük, de akkor még igencsak kezdő szinten volt. Rá egy évre aztán magunkhoz vettük. Nagyon szépen alakultak a munkái és mostanra tökéletessé vált. Őt Gulyás Patriknak hívják. Színes realisztikus stílusban alkot, de a vonalas vagy fekete fotószerű minták sem fognak ki rajta.
Ezt követően Máté kollégánknak került egy vendége, akiről kiderült, hogy tetováló, név szerint Csuka Viktor. Mivel akkor tele voltunk felkérésekkel, megkérdeztem tőle, lenne-e kedve nálunk dolgozni? Elsőre a lakhelyétől való nagyobb távolságra hivatkozva nemleges választ adott, de aztán másnap megcsörrent a telefonom, ő volt, azt mondta, átgondolta, és szeretne a csapat tagja lenni. Ő Jászdózsáról érkezett hozzánk, és mint a legtöbb tetoválónknak, neki is nehézkesen indult a kezdeti időszak, vendégkörének átszoktatása időbe telt. Szerencsére nálunk sosem volt gond a megrendelések számával. Hamarosan elértük, hogy Viktor is napi szinten tagja lehessen közösségünknek. Ő kifejezetten erős a fantasy jellegű grafikák elkészítésében. Főként színes munkái vannak, és ezeket is szereti leginkább készíteni. Ezt követően gyarapodtunk-gyarapodtunk és a vendégek egyre csak özönlöttek hozzánk, egyszer Patrik felvetette, hogy az egyik tetoválóbarátja nagyon ügyes, és stúdiót szeretne váltani. Karbély Máténak hívták, és szintén nagykátai volt, akárcsak Patrik. Őt mi csak „Kis Máténak” hívjuk, mivel már volt egy Máté a csapatunkban. Patrik igazat mondott, valóban nagyon tehetséges művész. Az apróbb egyszerű mintákat is olyan precizitással és lelkiismeretesen készíti el, mintha a világ legfontosabb embere ülne előtte a székben. De a bonyolultabb, nagyobb mintákkal is megbirkózik. Következő tetoválásomat biztos vele fogom elkészíttetni.
Legújabb tagunkat Molnár Ádámnak hívják. Ő Maglódról érkezett egy hirdetésre jelentkezve. Számára nincs lehetetlen. Friss tehetség, türelmes és odaadó tetováló. Ezek igen előnyös emberi tulajdonságok, melyeket kamatoztatni lehet egy jól működő üzletben.
Mivel vetted rá a kollégáidat, hogy otthagyják saját praxisukat és a Hating Love Tattoo csapatában folytassák?
Rávenni szerencsére senkit sem kellett, mindenki önszántából jött. Véleményem szerint azért fejlődhettünk idáig, mert mindig a művészeti szempontokat tartottuk szem előtt. Jelenleg 7+1-en dolgozunk a Hating Love-ban piercerünkkel együtt, bár úgy néz ki, rövidesen ismét 3 új munkaerő érkezik.
Meglehetősen stabilnak tűnik a közösségetek, és mintha a széthúzás vagy „elvándorlás” sem lenne jellemző nálatok. Hogyan sikerült ilyen egységes csapatot kovácsolni?
A csapatunk valóban stabil, egy nagyon erős közösség. Senki nem érezteti a másikkal, hogy ő valamiben több lenne. Mind barátok vagyunk, és egységes közösséget alkotunk. Figyelünk arra, hogy minden felmerülő problémát megbeszéljünk. Nincsenek klikkesedések. Nálunk nincsenek folyamatosan cserélődő tetoválók, aki itt van, az itt is marad!
Vannak stúdióbeli alapelvek, amelyeket mindenkinek be kell tartania?
Nálunk alapelv a korrektség és a pontos elszámolás. Csapaton belül nem merülhet fel kétely a többiekkel szemben, az nem lenne fair senki részéről. Töretlen a bizalom, egy vállalkozás csak így működhet jól. Tisztességgel, becsülettel tesszük a dolgunkat. Nézetem szerint a becsületesség hosszú távú befektetés, ezzel nálunk mindenki tisztába van.
Elnézve az új stúdiót, kivitelezése valószínűleg nem két forintba került. Tudom, hogy sokat jársz külföldre tetoválni. Ennek gyümölcse segített hozzá, hogy megvalósíthasd álmaidat?
Valóban látványosra sikerült az új stúdiónk, de ez nem a véletlen műve. Sokkal inkább a rengeteg külföldi és hazai munkánk eredménye. Tudni kell rólunk, hogy minden héten hétfőtől vasárnapig reggel 10-től este 10 óráig folyamatosan nyitva tartunk. Ehhez minden körülmények között tartjuk magunkat. Se születésnapok, se ünnepnapok nem lehetnek kivételek. Természetesen mint minden sikeres vállalkozásnak, nekünk is vannak irigyeink, akik azt kérdezgetik, vajon miből? Nos, amíg mások nyugodtan pihennek vagy alszanak, mi akkor is talpon vagyunk, és működik az üzem. A fiúknak és nekem is nagyon sok munkánk van abban, hogy jelenleg ilyen környezetben dolgozhatunk. Amikor hosszú éveken át enni is alig van ideje az embernek, annyira sűrű a beosztása, a „miből” kérdésre meg is jött a válasz. Kevesebb pihenés, több kitartó és szenvedélyes munka eredményt termel. De persze szerencsére nálunk a többletmunka nem jelent problémát, hiszen imádjuk saját közösségünket, a Hating Love Tattoo-t, és a munkát, amit tetoválásnak hívnak. Sokan kérdezik tőlem, hogy létezik-e bizonyos kvóta, amit a tetoválóinknak teljesíteniük kell havonta? Én senkinek nem szabok ilyen korlátokat. Nálunk mindenki annyi szabadnapot vesz ki, amennyit szeretne. Mindenkinek lehetnek személyes gondjai vagy saját programjai, ebbe nem szólok bele. Nem minden a pénz. Nekem sokkal többet jelent például, amikor azt látom, hogy a tetoválóink a szabadnapjukon bejönnek sokszor egész napra, csak hogy a többiekkel lehessenek. Ezek az én álmaim!
A stúdió belső dizájnja saját ízlésedet tükrözi?
A stúdió dizájnja a saját ízlésem szerint lett kialakítva. Több elképzelésem volt, és sok különböző szempontot kellett figyelembe venni. Mutattam a fiúknak terveket, hogy én mire gondoltam, látványtervek készültek, amire rögtön rábólintottak. Imádom az antik bútorokat, ugyanakkor közel áll hozzám a modern minimál stílus. Csakhogy a legtöbb stúdió inkább minimál, rockabilly vagy romkocsma jellegű. Ebből a szempontból is valami egyedit szerettünk volna. Semmi alternatív vagy negatív hatást keltő hangulat, amit a metálzene rajongói kedvelnek. Az első legfontosabb szempont, hogy ez egy üzlet. Vendégcsalogatónak kell lennie. Amellett, hogy én imádom, a vegyített stílusok összessége lenyűgöz minden korosztályt. A bútorzat barokk, a mennyezeti díszítés inkább a reneszánszra hajaz. Viszont az aljzat teljesen modern magas fényű minimál stílusú lapokból áll. A szakemberek nagyon ügyeltek a részletekre, rengetegen dolgoztak a stúdió belső kialakításán. Mozirendszert is szereltettünk be, ami a stukkókba rejtve, gombnyomásra ereszkedik alá, és szórakoztatja vendégeinket. Emellett külön galériánk van, saját büfénk és szolárium vendégcsalogatónak. Az egész ingatlant behálózó hangszórórendszer és mikrofon segítségével bárki elérhető a 2000 négyzetméteres terület bármely pontján, ha netalántán valaki eltévedne. A helységünk egyelőre 25–30 tetováló befogadására alkalmas, de ez még tovább bővíthető. Soha külföldi útjaim során, de máshol sem láttam hasonló jellegű stúdiót. Ez volt a célunk, hogy nemzetközi szintű legyen!
Külföldről is járnak hozzátok vendégek?
Egyre több a helyi vendégünk, sőt a környékből tulajdonképpen mindenki ide jár. A netes statisztikák szerint ügyfeleink 90%-a budapesti lakos. De emellett rengetegen érkeznek az ország távolabbi részeiből, Miskolcról, Egerből, Székesfehérvárról és még sorolhatnám. Külföldről Németország, Anglia, Dánia jött eddig szóba, és a környező, határ menti országok, nagyon sok helyre eljutott a szalonunk híre. Nemrégiben kanadai vendégeink voltak az USA-ban való szereplésemnek köszönhetően. A folyamatosan bővülő vendégkörnek hála nem okoz problémát az újonnan érkező tetoválók naptárainak megtöltése.
A külföldieket nem zavarja, hogy egy repülőút után még vonatra is kell szállniuk?
Azt tapasztaljuk, hogy más országból érkező vendégeinknek nem probléma a távolság, hiszen a reptértől alig 15 percre vagyunk. A stúdió egyébként egy nagyon frekventált helyen található. A Keleti pályaudvar 30 perc vonattal, a 17. kerület szintén. A vasút és a főút éppen előttünk halad el. Velünk szemben egy bevásárlóáruház található, balra tőlünk patika, éttermek, cukrászdák, piactér, benzinkút. Minden itt van körülöttünk. Budapesthez közel egy kis városban, Sülysápon.
A videoklip nézettsége, amit a stúdióról forgattál, szépen felpörgött az interneten. Magától indult be a folyamat vagy reklámoztad picit?
A reklámfilmünk nagyon sikeres lett. Még az üzlet kialakítását megelőzően előre tudtam, hogyan fog kinézni. Minden egyes másodperce meg volt tervezve. Amellett, hogy tetoválóművész vagyok és sikeres vállalkozó, imádok olvasni. Nagyon foglalkoztat a vállalkozástan. Tanultam is egyébként. Rengeteget olvasok sikeres emberekről, sikeres marketingről. Stratégiák, mi az ami vonzó vagy figyelemfelkeltő az emberek számára. Ami manapság igazán eladható az a szex és a humor. Kellett egy olyan reklámanyag, ami nem túl hosszú, nehogy unalmassá váljon, ugyanakkor megfelelően pörgős. Gyors, ütős jelenetek váltogatják egymást, hogy az emberek ne legyenek képesek elsőre felfogni a monitoron látott eseményeket, és meg kelljen nézniük újból és újból. A többszöri megtekintés növeli a reklámanyag tetszési indexét. Megnézik még egyszer és ki tudja talán még vagy ötvenszer. Mi foglalkoztatja az embereket? Leginkább a pénz. Nem azért látható a filmben sok bankjegy, hogy azzal kérkedjünk, hú de jól élünk vagy, hogy villogjunk. Az egész videó egyébként egy fricska. Nyilván mindenki tudja, hogy csupán filmes túlzás. Az emberek vágynak a jólétre, a sikerre és a csillogásra. Az amerikai videoklipek mivel vannak tele? Pénz, sportkocsi, dögös lányok. Nézhető? Vonzza a tekintetet? A szép meztelen kebleket még a nők is megnézik. Kell egy sikersztori, amit örömmel habzsolnak az emberek. Ki más lenne erre a legmegfelelőbb színész, mint DiCaprio. (Már nagyon megérdemelte az Oscar-díjat.) Igen tehetséges színész és rengetegen imádják, mint ahogy magyar hangját is. Nos, ő a mi DiCapriónk alias Hevér Gábor, a Vígszínház oszlopos tagja. Amellett hogy én nagyon szeretek színházba járni, nem jelentett nehézséget felvenni Gáborral a kapcsolatot. Előtte elmentünk pár előadásra alaposan megfigyelni a hangját. Egy vendégem kapcsolata révén sikerült megszereznem az elérhetőségét és rövidesen egyeztettünk, hogy mikor hozzuk össze a találkát a hangstúdióban. Egy palermói kiruccanásom alkalmával rengeteg időm maradt a reptéren. Várakozás közben megírtam Gábor szövegét. Imádtam, hogy én diktálhattam saját filmünk szövegének minden egyes hanglejtését. Hova kérek pontot, milyen hangsúllyal szeretném. Felmondtuk a szöveget, és én időközben Miamiba utaztam a Miami Ink jól ismert csapatához. Portfóliómat látva elvoltak ájulva tőlem, fantasztikus és más hasonló jelzőkkel illettek. Nagyon jólesett, egyáltalán nem olyan nagyképűek, ahogy azt egyesek terjesztik róluk. Mondták hogy sokan mennek be hozzájuk igénytelen portfólióval. Egyébként nemrég az egyik vendégünk kint járt náluk és neki is mondták, hogy Róbert Kun Magyarország, nagyon király. Szóval isteniek a srácok Miamiban. Jövőre visszavárnak. Külön azért utaztam az USA-ba, hogy az ott forgatott 2 másodperc benne legyen a klipben. Elterveztem, hogy szerepelni fog benne egy Miami Beach tábla és a Miami Ink szalon. Külön azért az 1 rövid másodpercért vásároltam a piros Ferrarit, mivel az eredeti filmben is ilyen gépkocsit láthattunk. Tökéletes összhangot szerettem volna. Ugyanaz az öltöny és nyakkendő lett megvarratva, amilyet Leonardo DiCaprio viselt a Wall Street farkasában. Minden apró kis részletnek tökéletesen passzolnia kellett ahhoz, hogy átadhassam azt, amit elképzeltem. A jelenetek, a fiúk megérkezése és bemutatása. Minden egyes képkocka éppen olyan lett, amilyennek előzetesen terveztem. Talán ezek összessége vihette ennyire magasba a promóciós videónkat. Miután kifutott, megpróbáltunk fizetős hirdetéssel ráerősíteni, de az már nem sokat mozgatott rajta. Akit érdekelhetett, ahhoz eljutott és meg is nézte, betöltötte hát küldetését.
Elégedett vagy azzal, amit elértél?
Azt vallom, hogy sohasem lehetsz elégedett!
A maximalizmusra való törekvés egyenlő az örök elégedetlenséggel. Természetesen ezután sincs megállás. A jövő tekintetében is vannak terveim. Ebből néhány azért maradjon meglepetés. A közeljövőben szerencsénk lesz együtt dolgozni jó pár nagynevű amerikai művésszel. Zajlanak továbbra is a kapcsolatépítések Dániában, Norvégiában és természetesen az USA-ban.
Tattoo Magazin