Tetoválóművészek sorrozat – Carlos Torres

Carlos Torres a fekete-szürke tetoválóstílus egyik legerőteljesebb hatású kortárs alakja. Művei, a bevalott alkotói szándék szerint szürreális hangulatot árasztanak, témaválasztásában rendszerint fellelhető valamilyen apró csavar, ami a hagyományos realisztikus ábrázolást átfordítja egy sajátosan Torres-i képi világba. Valahogy úgy, ahogy egyik leghíresebb tetoválásán látható: a kezében hamleti mozdulattal koponyát tartó gyönyörű nő fejét kalap helyett vitorlás fregatt díszíti, miközben másik kezében egy tetoválógép van.
Carlos saját műfaján belül számos tetováló példaképe szerte a világon, szerénységét bizonyítja, hogy beszélgetésünk során ő olyan művészként aposztrofálja önmagát, aki jelenleg még a tanulási folyamatnál tart karrierjében…

Los Angelesztől délre egy San Pedro nevű városban élsz, amerikaiként milyennek látod Európát?
Imádom Európát, egészen más a hangulata, mint az Egyesült Államoknak. Az öreg kontinensen rengeteg elkülönülő kultúrával találkozhatunk; művészeti öröksége igen gazdaggá vált az évszázadok során.

Magyarországon sokan gondolják, hogy az USA-ban a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hol fekszik az országunk, vagy hogy fővárosunkat Budapestnek hívják. Te mennyire tudod cáfolni vagy megerősíteni ezt az abszurdnak tűnő feltételezést?
Tapasztalatlom szerint, sajnos általában megállja a helyét az amerikaiakról kialakult kép. Én személy szerint ismerem Budapestet, jártam Magyarországon. Amikor azonban hazatértem Európából és honfitársaimnak elmeséltem, merre jártam, tekintetüket látva nem voltam biztos benne, hogy tudják miről beszélek.

Milyen élményeket őrzöl magadban magyar emberekkel kapcsolatosan?
Amikor Magyarországon jártam, kitűnően éreztem magam. Természetesen a budapesti Tattoo Convention miatt utaztam oda, időm jelentős részét a többi tetoválóművész társaságában töltöttem. Mindenki akit megismertem nyitott és segítőkész volt. Elmondhatom, hogy Sárközi Zsolt személyében egy igazi barátra is szert tettem. Ő és kis csapata megmutatták nekem a várost. Kellemes emlékek maradtak meg bennem Budapestről és a magyar emberekről.

Tizennyolc éve, 1996-ban készítetted első tetoválásodat. Milyen emlékeket őrzöl karriered kezdeti éveiből?
A legerőteljesebb emlékem, hogy karrierem kezdetén jó pár ember bőrét elcsúfítottam. Nekem ugyanis nem adatott meg, hogy a mai megszokott módon gyakornokoskodhassak. Így jóval lassúbb volt a technikai fejlődésem, sok időm ment rá a próbálgatásokra.

Úgy veszem ki a szavaidból, jobban örülnél, ha a hivatásos tetoválókarrieredet megelőzhette volna néhány év szabályos tanonckodás…
Tapasztalatom szerint lényegesen egyszerűbb dolga van annak, aki hagyományos gyakornoki keretek között tanulja meg a tetoválást. Gyorsan és jól sajátíthatja el az alapokat, és ezekből azonnal képes lehet építkezni, lényegesen lerövidül az elengedhetetlen tanulási idő.
Meglátásom szerint először mindenkinek meg kellene tanulni hogyan lehet jól, hagyományos tetoválásokat készíteni, és csak azután kísérletezzen látásmódja átalakításával, vagy a szabályok felrúgásával.

A kezdő tetoválóknak is ezt az utat javasolod?
Minden újoncnak ezt tanácsolom. Első és legfontosabb, elsajátítani az alapokat, ebből a tudáshalmazból később lehet meríteni, az így szerzet ismeretek megfizethetetlenek. Ugyanakkor kezdőként szinte bárkitől lehet tanulni, minden információ gazdagítja a tudást, ami később egyéni művészetünk alapját képezheti. Légy mohó, szívd magadba az összes létező tudást, ha megszerezted, változz, válj olyanná, amilyen belülről lenni szeretnél, dolgozz saját ízlésed alapján, és akkor hamarosan kialakul a stílusod. Hogy milyen lesz? Az lényegében attól függ, milyen személyiség vagy: mennyire vagy kifinomult, mennyire leszel elkötelezett híve saját személyes művészi fejlődésednek.

Mire figyeljenek oda, milyen buktatói lehetnek egy tetoválókarriernek?
Szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy minden alkotóra más és más kudarcélmények várnak…
Minden művésznek megvan a maga sajátos felfogása, látásmódja, ami alkotásain keresztül jut kifejezésre. Én például egyértelmű szakmai kudarcként élném meg, ha egy munka megkezdése előtt úgy gondolnám, hogy teljesen fel vagyok készülve az adott feladatra, de kezdéskor hirtelen kiderülne, hogy a vendégnek más a bőre, mint amire számítottam, vagy valamilyen más okból nehezen lehet rá tetoválni. Az ilyen pillanatokban varázsütésszerűen megváltoznak a körülmények, gyors döntést kell hozni, rá kell érezni, hogyan lehet mindezek mellett a lehető legjobban kivitelezni az adott tetoválást.

Ha őt nevet kellene felsorolnod, a tetoválóvilágból, stílustól és nemzetiségtől függetlenül, akiket a legjobbnak tartasz, kik szerepelnének ezen a listán?
Robert Hernandez – Spanyolország / Nikko Hurtado – Los Angeles (USA) / Shige – Japán / Victor Portugal – Lengyelország / Boris – Magyarország.

Vannak olyan fiatal tehetségek, akikre az utóbbi időben figyeltél fel, de a nagy közönség előtt feltehetően még ismeretlen a nevük?
Igen, tapasztalatom szerint kimondottan sok tehetséges tetováló tűnik fel napjainkban a tetoválószakmán belül. Ott van például Domantas Parvainis és Augis Litvániából, Oscar Akermo Svédországból, vagy Luka Lajoie Kanadából, ők mind sajátos egyedi felfogásban művelik a realisztikus műfajt.

Néhány éve olajfestményeket is készítesz. Milyen festők munkássága van hatással ez irányú művészetedre?
Túl hosszú a lista ahhoz, hogy mindenkit felsoroljak. Természetesen a klasszikus mesterek egytől egyig hatással vannak látásmódomra. A kortársak közül Odd Nerdrum, Michael Hussar, Kevin Llewellyn és Sean Barber ihletett meg. Michaeltől, Kevintől és Seantól személyesen is volt lehetőségem tanulni. Megtiszteltetés számomra, hogy a tanítványuk lehettem.

Mit jelent számodra a festészet?
Az, hogy festményeket készíthetek egy újabb módja kreativitásom kifejezésének. Általa képes vagyok kissé eltávolodni a tetoválástól, ugyanakkor sokat tanulok olyan dolgokról, amelyeknek a tetováláson belül is hasznát veszem.

Tetoválásaid szinte a kezdetektől kizárólag fekete-szürke stílusban készülnek. Te, hogyan határoznád meg saját művészetedet?
Szürreális realizmusként.

Honnan ered, milyen hatásokból táplálkozik a szemléletmód, melyet tetoválásaidon keresztül közvetítesz a világnak?
Stílusom gyökerei a Los Angeles-i fekete-szürke alapműfajhoz nyúlnak vissza, melynek két emblematikus figurája Jack Rudy és Freddy Negrete.

Gyakran igen látványos, nagy testfelületekre kiterjedő tetoválásokat láthatunk tőled. Már a megrendelések is ilyen felkéréseket tartalmaznak, vagy neked kell ebbe az irányba terelned vendégeid gondolatait?
Ebben a kérdésben vendégeimnek nincs választásuk… Ezt persze viccnek szántam, én mindenben együttműködöm megrendelőimmel… Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy pályafutásom során vendégeim soha nem korlátozták művészi szabadságomat. Jellemző egyébként, hogy a kliensek eleve úgy keresnek fel, hogy nagy méretű munkákat szeretnének tőlem.

Sok-sok tehetséges tetováló példaképe vagy világszerte. Hogy érzed mekkora felelősséggel jár, hogy ennyire ismert és elismert lettél?
Megtiszteltetésnek veszem a szavaidat. De én úgy érzem, jelenleg még mindig a tanulási folyamatnál tartok, van hova fejlődnöm. Bizonyos szempontból továbbra is kezdőnek tekintem magam. Ezt leszámítva meglehetősen lazán állok a dolgokhoz, nem érzem a felelősség súlyát, egyszerű emberként élem a mindennapjaimat.

A tetoválásnak az általad művelt realista/szürrealista vonalon kívül számos más irányzata van. Érzel magadban vágyat arra, hogy eltérő stílusokat is kipróbálj?
Legszívesebben a jelenleginél is szürreálisabb hatású műveket készítenék, és olykor egy kis színt csempésznék az alkotásaimba.

Melyik stílusok tetszenek a realista/szürrealista irányzaton kívül?
Nagyon kedvelem Jesse Smith és Curtis Burgess „new school” stílusú munkáit. (Mindkét művésszel közöltünk már interjút a Tattoo magazin korábbi számaiban – a szerk.)
Ha a filmcsillagokat vagy más ismert embereket nézzük, gyakran meglehetősen gyatra mintákat láthatunk a bőrükön. Tudsz mondani olyan sztárt, akinek szerinted kiemelkedően jó tetoválásai vannak?
Akad néhány sztár, akiken az utóbbi időben rendes munkákat láttam. Főleg az amerikai profi sportolók bőrén fedeztem fel érdekesebb darabokat.

És kinek vannak szerinted a legrosszabb mintái?
Úgy gondolom, minden tetoválás megtanítja az embert valamire. Én személy szerint minden tetoválásból vagy más művészeti alkotásból igyekszem tanulni. Ha valami történetesen nagyon rossz, lehet az a tanulsága, hogy olyat sose készítsek.

Ha megkötések nélkül bárkire tetoválhatnál (filmszínész, zenész, politikus, vallási vezető, közéleti személyiség…), ki lenne az az egy, akit kiválasztanál, és milyen mintával lepnéd meg?
Valószínűleg a gyönyörű modellt Adriana Limát választanám, az ő hátára tetoválnék valamit, ami megfelel az ízlésének.

Van esetleg valamilyen tetoválásterved, amit eddig nem valósítottál meg, de nagyon szeretnéd elkészíteni?
Most ősszel egy teljes testes fekete-szürke munkának fogok nekilátni. Ilyet sosem készítettem még, alig várom hogy elkezdhessem…

A költőknek, íroknak köztudottan van “ars poeticájuk”, szerinted rendelkezhet ilyesmivel egy tetováló? Van valamilyen mögöttes eszme, ami összefoglalja, mit gondolsz a tetoválásról?
Úgy érzem, az hogy a vendégeim ennyire megbíznak bennem elsősorban alázatra tanít. Nem szabad elfelejteni, hogy mi tetoválók, mindannyian „élő vászonra” készítjük maradandó műveinket.

Gyakran jársz conventiönökre, ha jól értesültem amerikai létedre szívesebben veszel részt európai rendezvényeken. Ez miért van így?
Ha őszinte akarok lenni, mindenféle rendezvényre szívesen járok. De való igaz, hogy nagyon szeretem, amit az európai művészek képviselnek napjainkban a tetoválásban. Számos új felfogást, látásmódot emeltek át a szakmánkba, és ezek valóban ihletet adó elképzelések. Szinte naponta bukkannak fel Európa szerte korábban ismeretlen művészek, és munkáik egytől-egyig figyelemre méltók.

A tetováláson és festészeten kívül az építészet is érdekel. Azok közül a városok közül, ahol eddig megfordultál, milyen helyszínek gyakorolták rád a legerőteljesebb hatást?
Egyértelműen Rómáé az első hely, de Prága és Budapest ott van rögtön a második pozícióban – szeretném hangsúlyozni, hogy ezt nem azért mondom, mert egy magyarországi magazinnak adok interjút.

Hogy érzed, tetoválóként milyen fejlődési lehetőségek állnak előtted?
Soha nem vagyok száz százalékosan elégedett az elkészült munkáimmal. Mindig találok bennük apró hibákat, amelyeket tökéletesíteni, változtatni, esetleg sötétebbre színezni kéne. Remélem, soha nem leszek teljesen elégedett azzal, amit alkotok, így talán nem alszik ki a tűz bennem, ami fejlődésre ösztönöz.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Több időt kívánok szentelni a festészetre, egy olyan művet akarok elkészíteni, amelyet végül valamelyik vendégem bőrére tetoválhatok.
Ugyanakkor a tetoválóiparral kapcsolatosan is vannak terveim.
Folytatni fogom az Inkeeze-vel – tetoválóeszközöket gyártó cég – megkezdett együttműködésemet. Résztulajdonosként továbbra is használni, fejleszteni és terjeszteni akarom ezeket a kiváló termékeket. Az Inkeeze-től napkrémet, tetoválás utáni ápolókrémet, tetoválóbalzsamot és begyógyult tetoválások felületére felvihető tetoválást kiemelő krémet egyaránt lehet vásárolni. Akit érdekel bővebben tájékozódhat az inkeeze.com oldalon.

Mit tanácsolnál a jelenleg is praktizáló magyar tetoválóknak, hogyan alakítsák karrierjüket, ha világhírnévre vágynak?
A javaslatom, hogy dolgozzanak keményen, maradjanak szerények, legyenek hűek választott mesterségükhöz, és mindenekfelett törekedjenek az eredetiségre. A többi már kitartás, szerencse és idő kérdése…

Bartha Barna