James – Egy kis szakma sorozat 4. rész

Cikksorozatunk előző három részében több olyan dologra is felhívtam olvasóink figyelmét, melyeknek betartása jó minőségű tetoválások megszületését eredményezheti. Nem írtam azonban a tetováló személyének fontosságáról. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tetoválás meglehetősen intim folyamat. A vendég és a tetováló aránylag hosszú időt tölt együtt, főleg amikor egy nagyobb méretű tetoválás elkészüléséről van szó.
Megkerülhetetlen tényező ebben a folyamatban, hogy a résztvevő felek megértsék egymást, és amennyire lehetséges, azonos hullámhosszon legyenek. Léteznek olyan embertípusok, akik nem férnek össze, képtelenek együtt dolgozni, ezért ha úgy érezzük, valami nem működik, nem szabad erőltetni. Feltehetjük a kérdést: a sok tetováló közül hogyan válasszuk ki a számunkra legmegfelelőbb szakembert? Van erre egy egyszerű és kézenfekvő megoldás. Évente legalább két alkalommal rendeznek Budapesten tetoválófesztivált. Ez a tény több okból is érdekes lehet azok számára, akik tetováltatni szeretnének, vagy tetoválót akarnak választani, de azok számára is, akik egyelőre még csak kacérkodnak a gondolattal, hogy varratnak magukra valamit, de bizonytalanok, és úgy érzik, nem mernek bemenni valamelyik stúdióba érdeklődni. Itthon a fesztiválokon legalább 100 tetoválót láthatunk egyfedél alatt dolgozni. A tetoválókkal ilyenkor beszélgetni is lehet. Ez azért fontos, mert a hétköznapokban, ha bemegyünk egy stúdióba, vagy telefonon, e-mailben érdeklődünk, akkor legtöbbször az üzletvezetővel vagy egy asszisztenssel tudunk értekezni, és nem a tetoválóval, aki a mintánkat fogja készíteni. A tetoválófesztiválokon egy személyes találkozó alkalmával könnyebben megállapíthatjuk, hogy az általunk kiszemelt tetováló szimpatikus-e számunkra. Ilyenkor az egyes tetoválók stílusát is egyszerűbb összehasonlítani, így valósabb képet kaphatunk a jelenlegi minőségi szintről. Ha ellátogattunk egy rendezvényre, érdemes kivárni a délutáni, esti versenyeket, melyek során az alkotók felvonultatják munkáik legjavát. A fesztiválokon általában olyan munkát vállalnak a tetoválók, amit ott helyben, egyetlen alkalom alatt be tudnak fejezni, így tudják leghatásosabban megmutatni saját stílusukat és technikai színvonalukat. Ezért aki elég türelmes, végignézheti, hogyan, milyen tempóban és milyen minőségben készülnek az egyes tetoválások, és hogy kik készítik azokat.
Nekünk tetoválóknak fontosak a fesztiválok, az itthoniak és a külföldiek egyaránt, lényeges a karrierépítés és a vendégkör kialakításának szempontjából. Ilyenkor olyan környezetbe kerülünk, amely ösztönzőleg hat ránk, tanulni, meríteni lehet az ott tapasztaltakból. Ez azért kiemelkedően fontos, mert ennek a szakmának nincs saját iskolája, mesterről tanítványra száll a tudás (már ha volt egyáltalán mestere az adott tetoválónak, amikor belevágott). Márpedig ha egy tetováló tanulni, fejlődni szeretne, arra a nemzetközi találkozók nyújtják az egyik legjobb lehetőséget. Én személy szerint rengeteget tanultam azokon a fesztiválokon, amelyeken részt vettem. Úgy 6–7 évvel ezelőtt például néhány amerikai tetoválót láttam egy akkor számomra még ismeretlen technikával dolgozni, szerencsére volt időm a fesztivál három napja alatt alaposan megfigyelni a folyamat részleteit. Nagyjából egy év kísérletezést és gyakorlást követően már én is azt a technikát alkalmaztam, és ez alapjaiban változtatta meg mindazt, amit korábban a tetoválás technikájáról gondoltam. Fesztiválozni egyértelműen jó és hasznos dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Hozzáteszem 10–15 évvel ezelőtt ez volt az egyetlen lehetőség tanulni a legnagyobb mesterektől. Ma az internetnek köszönhetően könnyebb dolgunk van, mert nem feltétlenül szükséges hosszú utakat megtenni az információ megszerzésének érdekében. Az interneten található képek és videók azonban soha nem biztosítanak annyi infót, mint a személyes találkozók, főleg ha beszélni is tudunk az adott művésszel, és szakmai „titkok” birtokába juthatunk.
Néhány hete éppen egy fesztiválon vettem részt, melynek keretei között találkoztam egy kollégával, aki arról panaszkodott, a főnöke nem engedi, hogy a bőrre rajzoljon (úgy szoktuk mondani: „felrajzot” készítsen). Minden munka előtt papíron kell megterveznie a mintát, és ki kell stencileznie, „mert ez a folyamata a tetoválásnak”, hajtogatja a főnöke. Persze a tetováló számára ez így nem megfelelő, pontosan tudja, ha főnökére hallgat, rossz lesz a munka végeredménye. Tudnunk kell róla, hogy alkotásainak java része törzsi (maori, polinéz, ibanez stb.) minta.
A májusi számban az indigózásnál fejeztem be a technika taglalását, most innen folytatom, kiemelve a „felrajz” fontosságát és létjogosultságát! Nagyon sok olyan eset van, amikor a papírra történő rajzolás, tervezés nem működőképes választás. Ahogy a kollégám is felvetette, az ő esetében nem megfelelő módszer az indigózás. Ennek egyszerű oka van, domború felületre geometrikus formákat felhelyezni stencillel nem lehet pontosan (én legalábbis nem ismerek ilyen technikát), főleg úgy, hogy a minta tökéletesen kövesse az áramlási vonalakat, igazodjon a test anatómiájához. Ugyanez felrajzolással, ha nem is gyerekjáték, de egy olyan ember számára, aki ezzel foglalkozik, lényegesen egyszerűbb és a végeredmény szempontjából sokkal jobb megoldás, márpedig a végeredmény a legfontosabb ebben a kérdésben! Kevesen gondolnák, de a realista tetoválások esetében is fontos szerephez jutnak a felrajzok. Az összetett nagy mintáknál a háttér és az előtér a legtöbb esetben bőrre felrajzolt motívumokból áll. Erre az a magyarázat, hogy a fő figurát így tudjuk legkönnyebben elhelyezni, mert a hátteret és az előteret az áramlásokkal azonos vonalba húzzukaaa.
De van, hogy egyszerűen ezt a megoldást érzi magáénak a tetováló. Nagyon ritka, de vannak olyan művészek, akik úgy készítenek például portrét, hogy nem használnak indigót. Munka közben az alapul szolgáló képet nézik (vagy még azt sem), esetleg pár felrajzolt vonalat húznak a bőrre, az arányok betartásának megkönnyítéséreaaa
Hozzá kell tenni, ehhez a technikához elengedhetetlen a rajz, a festészet mesterfogásainak bizonyos fokú ismerete, birtoklása. Az ilyen tetoválók legtöbbször komoly előképzettséggel rendelkeznek, és nem ritka, hogy ecsetet ragadnak. A legnagyobbak közül, az egyik hihetetlen művész Robert Hernandez,
aki a tetováláson belül egy sajátos stílus alapítója, képviselője.aaa Az elmúlt 15 évben ő az egyik legmeghatározóbb alakja szakmánknak. Rengeteg festményt készített, köztük különböző neves tetoválófesztiválok plakátterveit is, tovább erősítve ezzel szakmánk amúgy is jelentős művészeti vénáját. Életemben először őt láttam úgy realista portrét készíteni, hogy nem használt indigót a munkafolyamathoz. A végeredmény lenyűgöző volt, precíz és hihetetlenül stílusos. Itthon is találkozhatunk olyan kísérletező kedvű tetoválókkal, akik előszeretettel használják a felrajzot portrékészítéskor, ilyen például Müllner Csaba és Oravecz Szabolcs.
A rajzos, rajzolt formák mindig alapelemei voltak a tetoválásnak. Az egyik első nagy kedvencem, aki egészen elvarázsolt sajátos világával: Robb Coss, egy svájci tetoválóművész. Visszagondolva, ő az elsők közül való, aki – kb. 20 évvel ezelőtt –, a modern tetoválásban a test áramlási vonalait kezdte felhasználni. Jellegzetes, egyedi formavilága rengeteg tetoválót inspirált és inspirál még ma is. Tudni kell róla, hogy ő is előszeretettel veszi kézbe az ecsetet. Érdekes így egymás mellett látni két ilyen nagy formátumú tetováló munkáit, hogy mennyire más a stílusuk, mégis milyen jó mindkettő.
Hogy ne csak a hagyományos értelemben vett rajzolt motívumokról beszéljünk, szeretném megemlíteni, hogy szakmánknak van egy olyan ága, amely kizárólag feliratokkal foglalkozik. A feliratok tetováltatása erőteljes reneszánszát éli manapság. Fontos tudni, hogy ezeket is lehet olyan formában készíteni, hogy jobbak legyenek egy átlagos szintnél. Ennek a stílusirányzatnak képviselői közül Big Meast szeretném kiemelni, ő az egyik ikonikus alakja a műfajnak. Rajzai, tetoválásai önmagukért beszélnek. Az ő keze alól a feliratok nem hétköznapi formában kerülnek ki. Ha valaki feliratot szeretne tetováltatni, gondolkodjon el azon, mit jelent számára a választott szöveg. Ha teheti, ne egy 3 centis csuklófelirat mellett döntsön. Vállaljon be egy olyan méretet, amiből már jót lehet kihozni, és keressen olyan tetoválót, aki ezt meg is tudja valósítani számára. Biztos vagyok benne, hogy itthon is dolgoznak olyan művészek, akik tanultak tipográfiát (betűtervezést).
Júliusban innen folytatjuk majd…
James