Kisfőnök

A tetoválófelszereléseket forgalmazó cégek különleges részét képezik a magyar tetoválószakmának. Ebben a sorozatban a hazai piac négy meghatározó szereplőjét mutatjuk be, olyan cégeket, melyek régóta megbízható vállalkozásként biztosítják a hazai művészek számára a nélkülözhetetlen felszerelést.
Minden cég mögött egy arc található, egy sajátos karakter, egy vállalkozó, aki arra tette fel az életét, hogy az általa jónak tartott termékeket szállítsa megrendelőinek. A sorozat négy elkülönülő részében őket ismerhetik meg olvasóink.

Beck Tamás, vagy ahogy szakmai körökben ismerik, „Kisfőnök”, több mint tíz éve járta először végig a fővárosi stúdiókat saját készítésű, tetováláshoz használatos fémmarkolataival és -csőreivel. Az ötlet egy szentendrei tetoválótól, Edótól származott, aki egy nap beállított abba a műhelybe, ahol Tamás apja cégének alkalmazásában dolgozott, és felvetette, hogy érdemes lenne tetoválók számára legyártani néhány terméket. Az elgondolás életképesnek bizonyult, s miután Tamás bemutatókollekciójával sorra vette a szalonokat, hamarosan alig győzte teljesíteni a megrendeléseket. Jó kapcsolat alakult ki közte és a tetoválók között, akik folyamatosan újabb kérésekkel fordultak hozzá, újabb termékek beszerzésére buzdították. Amikor megoldható volt „Kisfőnök” maga készítette el az esztergapadon a kért alkatrészeket, ha nem, külföldi gyártóktól szerezte be azokat. Lépésről lépésre alakult, és vált egyre komplexebbé a szolgáltatás, amit Tamás nyújtott, s így jutott el végül ahhoz az átfogó termékkollekcióhoz, amivel vállalkozóként ma rendelkezik.

„Valamikor 2002 decemberében kezdtem a tetováláshoz szükséges első alkatrészek gyártását. Ezek főleg fémmarkolatok és csőrök voltak. Kapcsolati rendszerem fejlődése során fokozatosan mutatkozott meg az igény más termékek iránt, elsősorban tűt és festékeket kértek a tetoválók tőlem. Amikor igény támad valamire, kínálatnak is lennie kell, ezen elv mentén elindulva külföldi cégekkel vettem fel a kapcsolatot, és amit nem tudtam magam elkészíteni, azt tőlük rendeltem meg. Nyilvánvaló volt, ha terméklistámon csupán az általam gyártott tíz tétel szerepel, akinek történetesen egy tizenegyedik kell, a többit is mástól fogja beszerezni. Tudtam, ha komolyan meg akarom vetni a lábamat a piacon mindent tartanom kell, amire az iparágnak szüksége lehet.
A tetoválás, mint művészet korábban is tetszett, ráadásul rengeteg nagyszerű embert ismertem meg a szakmában töltött évek alatt.
Arról még nem is beszéltem, hogy az eredeti szakmám esztergályos és forgácsoló. Korábban Szentendrén, apám műhelyében dolgoztam, innen ered a nevem, a családban apám volt a „Nagyfőnök”, én a „Kisfőnök”.
Edo a szentendrei tetováló adta az ötletet, hogy érdemes lenne készíteni néhány markolatot és csőrt, és körbejárni velük a stúdiókat, mert jó áron biztosan lenne igény a minőségre.
A Tattoo Magazinból informálódtam a szalonokról, kiválasztottam néhányat, összeállítottam egy utazókészletet, egy rongyba tekert kis tolltartószerű dobozt, aminek fel lehetett nyitni a fedelét, gumiszalaggal voltak rögzítve benne az általam készített csőrök és markolatok. Ezt vittem körbe és tulajdonképpen mindenhol rendeltek belőle. A sikeren felbuzdulva később tekercses gépeket is készítettem. De hamarosan rá kellett döbbennem, hogy ez már valamivel nagyobb falat, mert sok apró részletre kell odafigyelni melyekre általában csak utólag jöttem rá.. A gépek gyártását egy időre abbahagytam, öt-hat évvel ezelőtt kezdtem újra, akkor már sokkal több tapasztalattal.
Nem győzöm hangsúlyozni ügyfeleimnek, ha minőségi munkákat akarnak készíteni, áldozniuk kell a minőségi felszerelésre, nem feltétlenül a legdrágábbat kell kiválasztani, de nem is a legolcsóbbat. Persze nagyon sok tetováló tisztában van ezzel, most csak azokról beszélek, akik láthatóan még nem tanulták meg a leckét. Előbb vagy utóbb ők is rájönnek, de minden elrontott vagy gyenge minőségű tetoválásért kár.
Festékekből és gépekből a legtöbb nagy márka megtalálható a kínálatunkban. Szerencsére manapság egyre nagyobb az igény a minőségre. Az utóbbi években lezajlott változást leginkább a tetoválótűk példáján keresztül tudom szemléltetni. Itthon eleinte mindenkinek csak az olcsó tű kellett. Négy évvel ezelőtt kaptam egy fülest, hogy létezik egy új típusú tű, ami még nem kapható Magyarországon, érdemes lecsapni rá. Ezek a Kwadron tűk voltak. Senki nem hitt benne, rajtam kívül. Túl drágának tartották, eladhatatlannak, de türelemmel és kitartással sikerült bevezetni a piacra. Ma már nagyon sokan használják és élvezik előnyeit. Összehasonlíthatatlan minőséget képvisel ez a márka a kínai tűkhöz képest, amelyeknél legtöbbször nem egységes a forrasztás, az egymás melletti tűhegyek ferdültek, csámpásan állnak, és az anyagösszetételük sem megfelelő. A Kwadron lengyel márka, és minden szempontból tökéletes. Ha egy tetováló éppen satírozáshoz használja, fél óra múlva nem kell kidobnia, és újat elővenni, nem kopik és nem tompul el. Ezek a termékek is egy kínai gyárban készülnek, de lengyel szakemberek ellenőrzésével, és csak akkor kerül forgalomba, ha anyagösszetétel, szakítószilárdság, tűhegyhosszúság szempontjából tökéletesen megfelelő. Először a Kwadron tűk után nyomozva jutottam ki Lengyelországba a Cyber Tattoo Factory-hoz, és nem várt pozitív meglepetés ért ennél a cégnél. Olyan embereket ismertem meg a lengyel vállalkozásnál, akiket messze menően minden szempontból kizárólag pozitív jelzőkkel tudok illetni. Úgy érzem két embernek tartozom hálával azért, amit eddig elértem, az egyik az édesapám, a másik éppen a Cyber Tattoo Factory tulajdonosa, Radec. Az ő hozzáállása az üzleti élethez, és ahhoz ahogy saját cégét vezeti példaként lebeg a szemem előtt. Nyilvánvaló, hogy nem hirtelen akar meggazdagodni, a lassú de folyamatos fejlődés híve, ahogy én is, talán éppen ezért szimpatizálok vele annyira.
Visszakanyarodva a termékekhez kétségtelen, hogy tartani kell az olcsóbb kategóriát is, de ha valaki megkérdezi a véleményemet, én mindig a magasabb minőségre esküszöm. Ha egy tetováló felszerelése minden apró részletre kiterjedően minőségi termékekből áll össze, és megvan a tehetsége is, sokkal valószínűbb, hogy minőségi tetoválásokat tud majd készíteni.
A rotációs gépek közül forgalmazzuk a Stingray, a Bishop, a Dragonfly, és a Stigma márkákat. Friss hír, hogy tegnap jártam egy CNC-és szakembernél, és megbeszéltük egy saját tervezésű tetoválógép technikai részleteit. Korábban készítettem már saját rotációs gépeket, két hét alatt eladtam az összeset, de jelenlegi elfoglaltságaim mellett képtelenségnek tartom bevállalni a saját kezű gyártást. Ezért most ebben a folyamatban csupán a tervezés lesz az enyém, minden mást egy külsős cég végez, akik profin készítik el az általam megálmodott szerkezetet.
Minden szerénység nélkül mondhatom, hogy csukott szemmel készítek csapágyakat, zégergyűrűket, tudom, melyik anyag milyen tulajdonságokkal rendelkezik, legyen szó fémekről, műanyagokról, egyik sem okoz nekem problémát. Ebből adódóan, ha ránézek egy kész forgómotoros gépre azonnal tudom, hogyan készült, azt is látom, miként és milyen anyagokból lehetne hasonlót gyártani, ugyanakkor az is nyilvánvaló számomra, hogy adott esetben az ár túl van lőve, magyarul a márkát, a nevet kell megfizetni.
Az általam gyártott gépek fmegjelenésre talán nem lesznek annyira kifinomultak, mint a nagy márkák hosszú éveken át tökéletesített letisztult külsővel rendelkező gépei, de arra mérget vehet mindenki, hogy hasonlóan jó szerkezetek lesznek, és szerintem ez az elsődleges szempont.
Néhány évvel ezelőtt az első Lurdy-s Convention alkalmából tekercsek gépek gyártásába kezdtem. Emlékszem apu felfigyelt rá, hogy már egy-két hónappal a rendezvény előtt elkezdtem foglalkozni a témával. Öntödébe jártam, vittem a kis mintavázlataimat, hogy mit kellene kiönteni, síkba marni, furatokat készíteni bele, tekercselőhöz szaladgáltam, kikísérletezni, hányas huzallal kéne, hányas menetszámmal, milyen rétegvastagságban, hányas kondenzátorral lehetne felszerelni?
Apu sokáig nem szólt, csak figyelt, egyszer aztán finoman megkérdezte, van ennek valami értelme, ennyit foglalkozni egy dologgal, amiből egyetlen darabot sem adtam még el? Megnyugtattam, mondtam, várja ki a végét.
Elérkezett a rendezvény első napja, abban az évben a convention éppen március 15-dike környékére esett. Emlékszem, apámék vidéki nyaralójukban töltötték az ünnepet. Már péntek este jeleztem telefonon apunak, hogy annyira jó az expó, hogy a hátralévő két naptól függetlenül, akár le is húzhatnám a rolót, mert már így is megérte kijönni.
Vasárnap este találkoztam legközelebb apuval, és akkor jelentettem neki, hogy az összes tekercses gépem elkelt. Nem szólt semmit, de később megtudtam, hogy egész hétvégén azzal büszkélkedett másoknak, hogy milyen ügyes a fia, készített egy tetoválógépet, és olyan jó lett, hogy az utolsó darabot is eladta.
Már említettem, hogy nagyon régóta tetszettek a tetoválások, de nem akartam olyan mintát varratni magamra, amiben nem vagyok száz százalékig biztos. Nem szerettem volna egyik reggel arra ébredni, hogy mit keres rajtam ez a minta? Ezért sokáig nem voltak tetoválásaim. Két hobbim van, a motorozás és az állattartás. Egészen pontosan több mint egy évtizedig négy vadészgörénnyel osztottam meg az otthonomat. Korábban igazi agglegényéletet éltem, miután hozzám kerültek a görények, minden este siettem haza, hogy velük lehessek. Magamra sosem főztem, de a háziállataim miatt ezen a szokásomon is változtattam. Rendszeresen főztem a görényeknek. Ahogy telt az idő, egyre biztosabbá vált, hogy kedvenceim nem sokáig lesznek velem.
Végül tavaly ősszel megbetegedett az első állat, és fél év alatt mind a négy görény elpusztult, rákban, szívbetegségben vagy végelgyengülésben. Közben a fejemben megszületett egy tetoválás ötlete, amellyel először Sárközi Zsoltot kerestem meg. Zsolt egy darabig gondolkozott rajta, de végül úgy érezte, a kérésem nem áll össze benne egy papírra vethető konkrét tervé, ezért nemet mondott a felkérésre. Tovább keresgéltem olyan tetováló után kutatva, aki méltó módon tudná megörökíteni egyazon kompozícióban kedvenc görényeimet, egy Hayabusa motort és néhány tetoválóalkatrészt, ezek a témák jellemzik leginkább az életemet.
Végül Galiger Tiborra esett a választásom, ő egy nagyon fiatal, és igen tehetséges srác. Évekkel ezelőtt Oláh Béla mellett tanult Hajdúszoboszlón, azt követően sokáig Ausztriában dolgozott. Elmeséltem Tibinek az ötletemet, ő másnapra készített egy tervet, elhívott magához, hogy megmutassa. Majdnem elsírtam magam, amikor megláttam, annyira tetszett.
Tavaly augusztusban kezdett dolgozni a bal karomon, és decemberben fejeztük be a munkát. A fő témához, a vadászgörényekhez Tibi egy történetet kreált, amelyben a háziállataim egy általuk elkövetett bankrablást követően éppen egy Hayabusa motorral menekülnek a tett helyszínéről, egy tetoválógépből pedig, akár valami pisztolyból, csőröket lőnek ki az őket üldözők felé, a háttérben, a levegőben mindenfelé pénz röpköd, és felhőkarcolók láthatók.
Miután elkészültünk Tibi felajánlotta, hogy még van ideje, ha szeretném kiszínezi a másik karomat is. Nagyon boldog voltam, a téma természetesen itt is a görényekhez kapcsolódott, ugyanakkor szakmámhoz, a tetoválógépek forgalmazásához is. Ezen a karomon egy görény látható egy kovácsműhelyben: tűzhely, kalapács, a fém megmunkálására szolgáló eszközök; ahogy haladunk tovább a karomon felfelé, azokat az állomásokat látjuk, amelyeken egy tetoválógép készítése, forgalomba hozása, és használata során keresztülmegy. A jobb karom tetoválástémáját nevezhetjük akár a tetoválógép születése és élete című fejezetnek.
Amikor Tibi idén tavasszal néhány hétre Olaszországba költözött, nem bírtam kivárni, míg hazajön, autóba ültem és kimentem utána, hogy folytassuk a munkát. Most, hogy a két karomon már befejeztük a tetoválást, egyelőre úgy érzem leállok. Azért hozzáteszem, ha egyszer a jövőben meggondolom magam, csakis Galiger Tiborra bízom a bőröm színezését.”

Bartha Barna