Triguna Body Art

Négy elhivatott tetováló, kellemesen berendezett környezet, profi körülmények várják azokat, akik a budapesti József körúton található Triguna Body Artban akarnak tetováltatni. Zagyvai Gábornak régi álma volt egy saját stúdió létrehozása, mely idén márciusban megvalósult. Az alábbiakban Gáborral beszélgetünk arról, miben különbözik az új szalonja, más hasonló helyektől….

Milyen célok megvalósításnak érdekében alapítottátok a Triguna Body Artot?
Első és legfontosabb célom az volt, hogy olyan szalont hozzak létre, ami művészetemet és engem reprezentál! Szerettem volna egy olyan műhelyt létesíteni, amelyben minden itt dolgozó művész a lehető legprofibb körülmények között alkothat, és közben otthonosan érezheti magát, mert kellemes légkör veszi körül, s így tökéletesen kibontakozhat abban a feladatban, amit éppen végez. És mindezt a lehető legmodernebb környezetben teheti. Egy tetoválószalonnál számomra a másik fontos tényező a higiénia! Szerettem volna, ha az én szalonomban olyan higiéniai feltételek között dolgozhatnának a tetoválók, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát – akár a tetoválóra, akár a vendégre gondolunk. Lássuk be, a tetoválás veszélyes munkafolyamat lehet, ha olyan személy végzi azt, aki nem 100%-ig körültekintően jár el. A higiéniával kapcsolatos kérdésekben pedig nem lehetnek kifogások, kizárólag a 100%-os felkészültség az elfogadható! A Triguna Body Art-ban éppen ennek elérése érdekében minden művész az általam kidolgozott higiéniai alapelvek szerint végzi mindennapi munkáját – így a vendégek teljes biztonságban érezhetik magukat a tetováltatás vagy testmódosítás folyamatai alatt!
A vendégekkel való bánásmód szempontjából mindig a személyes kapcsolatot tartottam a legfontosabbnak, valamint azt, hogy bizalom ébredjen az emberekben, amikor belépnek egy új, számunkra ismeretlen tetoválószalonba – ez az alapja a későbbi sikeres közös munkának! Szerintem ezek a feltételek nálunk adottak, a vendégeket szép, igényes környezet fogadja, a hangulat barátságos, és még csocsóasztal is van, na meg persze kávé, az egész brigád koffeinfüggő…

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Zagyvai Gábor nevét mindenki ismeri, aki a magyar tetoválószakmában tevékenykedik, köszönhetően annak a specifikus szakterületnek, ami itthon elsősorban hozzád köthető. Megtennéd, hogy elmeséled pontosan miről van szó, és hogy kerültél a testmódosításnak erre az extrémebb ágára?
Tizenegy éve kezdtem testmódosítással foglalkozni, az egész egy hegtetoválással kezdődött. Egyik cimborám kért meg rá, hogy készítsek neki egy heget a hátára – akkoriban már nagyban bújtam a bmezine nevű oldalt, ahol mindenféle testmódosítással lehetett találkozni, az egyszerű piercingektől a “keményebb” dolgokig. A srác kitalálta, én pedig azt követően, hogy utána jártam a dolgoknak az interneten, elkészítettem életem első hegét! A zuglói panelszoba magányában, egy asztali lámpa fényénél, a kezemen két számmal nagyobb steril kesztyűben, 23as szikével (ami borzasztóan nagy), stiftes dezodorral felragasztott indigóval, és egy olyan mentális állapotban, ami azóta is tart, ha szikét tartok a kezemben! A minta jól sikerült úgyhogy az elsőt még jó pár követte, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy semmi más nem érdekel, kizárólag a testmódosítással kapcsolatos kérdések. Egyszóval mindent meg akartam tanulni, amit csak lehetett! Itthon nehéz volt erről bármiféle infót gyűjteni, szóval az interneten kutattam a tudást. Külföldi művészekkel leveleztem, és persze rengeteget gondolkoztam, hogy bizonyos dolgok, miként készülhetnek. Egyetlen cél létezett számomra: hogy minden információt begyűjtsek, amit csak lehetséges, és hogy fejlődjek abban, amit csinálok! Ezek a célok azóta is változatlanul jelen vannak az életemben…
Akikkel most együtt dolgozol a Triguna Body Artban, ők a testdíszítés hagyományosabb formáit űzik, vagy hozzád hasonlóan készítenek extrémebb testmódosítási eljárásokat is?
Kollégáim a hagyományos értelemben véve brutálisan ügyes tetkósok. Ők mást nem csinálnak, csak gyönyörű tetoválásokkal díszítik fel betérő vendégeink bőrét!

Bemutatnád kollégáidat, kik ők, milyen stílusban alkotnak, és melyek a fő erősségeik?
Akasha – hihetetlen precizitást, aprólékosságot és odafigyelést árasztanak a munkái. Láthatóan nagyon jól érzi magát, amikor színekkel kell dolgoznia. Stílusát valahova a színes realizmus és a letisztult new school közé tenném – persze csak ha muszáj beskatulyáznom!
Bakonyi Örs – a szürke árnyalatok, és a kifinomult realizmus ifjú mestere. Másfél éve tetovál, de szerintem már most olyan látásmóddal és szorgalommal rendelkezik, ami minden tetováló számára követendő példa lehetne!
Fiam György – sötét, egyedi stílussal rendelkező művész, akinek alkotásai az általa kitalált nem e világi alakokból állnak össze, szinte minden munkáját 3-as tűvel készíti.

Kollégáim minden nap létrehoznak valami olyasmit, amitől leesik az állam, de tényleg.

Miért éppen ebben a felállásban társultatok?
Olyan munkatársakat akartam magam mellé, akik alkotásaikkal lefedik a tetoválóstílusok többségét – hiszen én kizárólag absztrakt dolgokkal foglalkozom, amikor tetoválógépet veszek a kezembe. Szerintem ezt a célkitűzést egészen jól sikerült megvalósítani, nálunk valóban minden vendég megtalálhatja a számára legmegfelelőbb tetoválót, ahhoz a stílushoz, amiben tetoválását elképzelte!

Kitől származik és mire utal a stúdió elnevezése?
Az elnevezés tőlem származik – bár már úgy éreztem vért izzadok mire végül megtaláltam a megfelelő nevet.. A legtöbb tetováló hosszú ideje tudja képzeletbeli szalonjának a nevét, már akkor is, amikor az még egyáltalán nem létezik – ez nálam nem így volt… Nem is volt ötletem erre vonatkozóan, még akkor sem amikor megtaláltam a megfelelő helyiséget, és három hétre volt már csak a nyitás! Cél volt, hogy a szalon neve egyetlen szóból álljon, és érthető legyen külföldiek számára is, valamint fellelhető legyen benne az a spirituális tartalom ami létezésemet vezérli: pozitív szemléletmód, mélység, és abból az energiából fakadjon, ami körülölel minden élőt és élettelent! Rátaláltam a három gúnára, melyek olyan minőségi alapelvek, amik minden létezőben jelen vannak, eltérő mennyiségben: szattva (az isteni állapot, a világosság, a tökéletesség minősége) radzsasz (szenvedély, vágy, mozgékony energia) tamasz (sötétség, tudatlanság). Ezek a gúnák írányítják a létezésünket, jelen vannak bennünk, de tőlünk függ, hogy melyiket erősítjük magunkban – a cél, hogy a lehető legtöbbet a “szattva” állapotban legyünk, hiszen ez az isteni állapot, amelyben elménk kiegyensúlyozottá válik, és boldogan élhetünk! A Triguna szó tehát erre a “szentháromságra” utal, erre hívja fel figyelmünket, valamint arra, hogy saját magunk lelki üdvéért egyedül mi vagyunk a felelősek, és hogy helyes gondolkodással életünket jó irányba terelhetjük – bárhol is tartunk éppen a lelki fejlődés útján!

Miben más ez a stúdiótok, mint a többi tetoválószalon a fővárosban?
Már említettem, hogy csocsóasztal és kávé! Viccet félretéve, ez a stúdió szerintem elsősorban hangulatában tér el a megszokottól: itt érezhető egyfajta energia, ami olyan rezgéssel lengi körül a helyet, hogy jól érzi magát tőle az ember! Tágasak a terek, szépek a színek, egy geometrikus tapéta uralkodik a falakon, érdekes díszítéseket láthatunk mindenhol. A második szempont – bár tulajdonképpen az első is lehetne – a berendezés modernsége: a sterilizálószobában egy Statim 5000S-es autokláv működik, ami szerintem Magyarországon egyedülálló, a kézmosó állomások gumikesztyű-adagolóval lettek felszerelve. A tetoválóbútorok egységes stílusúak, ahogyan a tisztítható falfelület is a munkaterületeken, a piercingszobát pedig úgy alakítottam ki, hogy minden nagyobb testmódosítási folyamatot a lehető legprofibb módon tudjak elvégezni benne – ja, és van két szenzoros, automata kuka is, ezen mindenki ledöbben – egyszóval “hájtekfjúcsör”.

Mire fordítottatok nagyobb hangsúlyt a stúdió belső kialakításakor?
A belső kialakításánál fontos szempont volt, hogy a munkaterületek falfelülete könnyen tisztítható burkolatot kapjon, a bútorok egységes stílusban készüljenek, ugyanakkor maradjon elegendő szabad terület a vendégek és a tetoválók számára egyaránt. Fontosnak tartottam egy külön sterilizálóhelyiséget kialakítani, hiszen szinte minden nap sterilizálnom kell saját eszközeimet, és ezt a legkényelmesebben egy külön szobában tudom elvégezni, amelyben a folyamathoz szükséges készülékek (ultrahangos tisztító, fóliahegesztő, autokláv) könnyedén rendelkezésemre állhatnak. Szeretem a neonzöld színt – a stúdióban ez dominál – amit szürke falakkal törtünk meg, és Vasarely stílusához hasonló tapétával díszítettünk – így lett igazán igényes a belső tér! Mint mondtam, a kézmosóállomásokon a bemosakodáshoz szükséges kellékek mellett gumikesztyűtartó is található, így kézmosás után rögtön kesztyűt húzhatunk – ez például egy olyan apróság, amit külföldön volt szerencsém megtapasztalni, és mivel roppant praktikus és egyszerű ötlet, mindenképpen fel akartam használni! A belső tervezésénél – és az egész szalon csillogóvá varázsolásánál – a legnagyobb segítséget az én kis feleségemtől kaptam, szóval neki ezúton is köszönök mindent…

Milyen vendégkört céloztok meg munkáitokkal, és a stílusokkal, melyekben a tetoválóitok alkotnak?
Művészeink sokrétű stílusa miatt szerintem minden vendégnek érdekes lehet a Triguna Art, hiszen aki realizmusra vágyik annak Örs lehet a legjobb választás, aki inkább a színes tetoválásokat érzi, annak Akasha az embere, aki pedig szereti a dotwork, blackwork vagy absztrakt dolgokat, annak Gyuri vagy én lehetünk segítségére bőrre álmodott mintái megvalósításakor. Testmódosítás, hegtetoválás vagy piercing témakörben pedig mindenkinek rendelkezésére állok, ahogy eddig is! Szóval, akiben felébredt az ősi ösztön, hogy testét saját boldogsága érdekében tartósan átalakítsa, mindenképpen vessen egy pillantást szalonunkra!

Akasha munkáit régóta figyelemmel kísérem, szerintem olvasóink is örülnek, hogy ismét viszontláthatják alkotásait magazinunkban. Kíváncsi vagyok, ő mit gondol arról, milyen irányba fejlődött az elmúlt években művészete?
Niki: A realisztikus motívumok kidolgozását tartom az erősségemnek, mert az elmélyült precizitást igénylő alkotási folyamatokban érzem magam a legjobban.

Gábor, a te véleményedre is kíváncsi vagyok, mit gondolsz úgy általában a tetoválásról, mint szakmáról, és a testmódosítás különböző formáiról?
A tetoválás, jelenleg az egyik legfelkapottabb szakma próbálna lenni, sok-sok ember számára! Fontos azonban megértenie mindenkinek, hogy ez mélyebb és komolyabb dolog annál, hogy valaki csak úgy belevágjon, hiszen megfelelő alapismeretek nélkül több kárt okozhatunk rövid- és hosszútávon egyaránt, mint amennyi hasznot. Jelenleg a TSZÉE-vel azon dolgozunk, hogy létrejöjjön egy olyan szabályozási rendszer, erre a remek szakmára vonatkozóan, ami visszaszorítaná azokat a szereplőket, akik nem rendelkeznek semmiféle tudással, és csak úgy egyik napról a másikra nekiállnak másokat maradandó módon megjelölni. Megértem, hogy ez a fajta munka sokak számára csábító, hiszen tényleg metál, ha valaki szép mintákat tud másokra készíteni, rajzolgathat egész nap, meg amúgy is egy olyan helyen dolgozik, ahol megállás nélkül szól a jó zene, és hát manapság amúgy is mindenki tetoválást akar – csak azzal a felelősséggel is számolni kell, hogy amit csinálunk az egy másik ember a testével történik, és ha nem vagyunk elég körültekintőek, akkor egy elrontott minta mellett egészségügyi kockázatba is sodorhatjuk a vendéget, vagy éppen saját magunkat!
A testmódosításra ugyanez vonatkozik kb. tízszer annyi kockázattal és hibalehetőséggel.
Szóval, aki ilyen szakmát szeretne, annak hajrá, tanuljon, valósítsa meg álmait, de közben legyen annyira körültekintő, és szerezzen be mindenről annyi információt, amennyi csak elérhető, és addig ne kezdjen bele semmi “éles” misszióba, amíg nincs mindenről magabiztos tudása!
Bár szerencsére nem holmi bírósági tárgyaláson vagyunk, mégis felteszem
neked a kérdést, mit mondanál olvasóinknak az utolsó szó jogán?
Azt mondtam már, hogy van csocsóasztalunk?

Bartha Barna